Boldogok, akik az Úrban halnak meg… avagy requiem egy kislányért

Talán még soha nem volt ilyen egység Tompán, mint amikor mindannyian együtt aggódtunk, imádkoztunk és reménykedtünk Emiliért. Még akik nem tartják magukat hívőknek, azok is elsóhajtottak nap, mint nap egy fohászt a drága kislányért. Isten mégis mást tervezett az ő kis életével. Mindannyian együtt szenvedtünk vele és édesanyjával, akinek talán még nagyobb lelkierő kellett, mint Emilinek, hiszen egy szülőnek végignézni gyermeke haláltusáját úgy, hogy nem tud segíteni neki, ennél nagyobb fájdalom nemigen van ezen a világon.

Sokan feltették a kérdést: hol van az Isten? Miért nem segített, pedig megtehette volna, hiszen egy szavára még a holtak is feltámadnak? Erre a kérdésre Ő maga megadja a választ: mert „valami jobbról gondoskodott” mindannyiunk számára, amit ez által a fájdalmas eset által szeretne kimunkálni.

Emili és családja már régen átadta az Úrnak az életét. Vele jártak jó és rossz napokban, átéltek örömöket és fájdalmakat és már sok tapasztalatuk volt eddig is arról, hogy Isten mindig mindenben velünk van. Tudják, hogy Isten az Úr Jézus véréért megbocsátja bűneinket és ezzel az örömmel járták mindennapjaik útját.

Most sem hagyta el őket, csak megkapták a „felsőbb osztályba léphet”minősítést. Az Úr tudta, hogy ebben a kegyetlenül nehéz próbában is meg fogják állni a helyüket és bizonyságot tudnak tenni az Ő szeretetéről.

Most hogy drága kislányuk életét vissza kellett adniuk Teremtőjének,  még közelebb kerültek az Életadóhoz, és fájdalmaik között megtapasztalták, hogy „az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad,” valóban létezik és tényleg „meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Mi, akik szintén átéltük már ezt a fájdalmat, egy kicsit megértettünk valamit abból a határtalan szeretetből, amellyel az Atya van irántunk, bűnös emberek iránt, „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta”. Egy kicsit megérezhettük, hogy micsoda mélysége van Isten irántunk való szeretetének. Micsoda szeretet lehet az, amelyik az édes, egyetlen Fiúnak azt mondta, amikor a Getsemáné kertben könyörgött, hogy „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár”, hogy nem, nem lehet, mert az emberiséget csak így lehet megmenteni. 

Megtehette volna, hogy a lázadó bolygót egyetlen szavával eltünteti és újat teremt helyette, de olyan drágák voltunk neki te és én, hogy nem ezt tette, hanem  véghez vitte a megváltási tervet, hogy ha „valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.

Mi megtapasztaltuk ezt a fájdalmat, amit az Atya önként vállalt értünk és megragadott bennünket ez a szeretet. Isten ígéreteinek egész tárháza van a Bibliában, amelyekkel biztosít bennünket, hogy kedves szerettünktől az elválás bár fájdalmas és nagyon nehéz, de csak átmeneti, hiszen Isten országában újra együtt leszünk, ahol „az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” Azt is megígérte, hogy ezt a terhet nem egyedül kell vinnünk, hanem ő velünk lesz „minden napon a világ végezetéig”. Sőt azt mondta, hogy letehetjük terheinket a kereszt lábához és majd Ő viszi helyettünk.

Azonban ez a szomorúság most felhívás is mindannyiunkhoz. Jézus

Krisztus kereszthalála előtt egy csodálatos ígértet adott mindenkinek: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.”

Gondoljatok bele: minden egyes embernek, aki ezen a földön él Jézus Krisztus névre szóló lakhelyet készít a mennyei hazában. A legnagyobb vágya, hogy amikor ismét eljön, már nem alázatos szolgaként, hanem dicsőséges, nagy Királyként és Bíróként, akkor minden egyes embert örömmel magával vihessen a bűntől megtisztítva és megszentelve.

De a döntés a te kezedben van: mit válaszolsz az Ő hívására? Emili és családja igent mondott, mi igent mondtunk, de mit mondasz te? Emili esete egy nagy kérdőjel minden egyes tompai számára: mit mondasz Isten hívó szavára?

Örömmel fogod járni hátralévő útját életednek, mint Isten megváltott gyermeke vagy nemet mondasz és akkor számodra, mint Bíró jelenik majd meg?

Hogyan lehet ilyen végtelen szeretet visszautasítani?

És még egy fontos dolog: ne gondoljátok, hogy Isten gyermekei hiba nélkül való szentek. Nem! Mi megkegyelmezett bűnösök vagyunk, akik elfogadtuk a Jézus kiontott vére által elnyerhető bűnbocsánatot és az ingyen, kegyelemből felkínált örök életet. Ha jót teszünk, a bennünk élő Krisztus teszi, ha hibázunk, akkor pedig „van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is.”

Gondolj bele: milyen rosszul esik nekünk, amikor valaki az általunk szeretettel készített ajándékot visszautasítja. Te pedig visszautasítod Isten szeretetét és nem veszed igénybe a mennyei helyet, amit pedig oly drága áron szerzett meg és oly nagy gonddal készített el számodra?

Ha nemet mondasz neki, Isten mindörökre gyászolni fog téged, de akaratod ellenére nem fog bevinni az örök országba, amit pedig neked is készített.

Ha befogadod, már itt is más lesz a világ, hiszen benned is élni fog az isteni szeretet, meg fogod tapasztalni a békességet és az erőt a mindennapokban és a reménységet a jövőre nézve.

Emili már biztonságban van, családját ez az esemény mindörökre az Úrhoz láncolta. Nem csak azért mert nélküle nem tudnák elhordozni ezt a fájdalmat, nem csak azért mert az Úr reménységet adott nekik a jövőre nézve, nem csak azért, hogy majd találkozzanak szeretett kislányukkal, testvérükkel Isten országában, hanem azért is mert most olyan mélységben érthették meg Isten szeretetét, mint még soha és ez a szeretet ellenállhatatlanul megragadta őket.

Ha áldozni akarsz Emili emlékének, akkor mondj igent Isten hívására, Emilinek ez lesz a legnagyobb öröm, ami kárpótolja sok szenvedésért, amin keresztül kellett mennie.

Ditta

a megpróbáltatás és a hit

A következő írás apu múlt heti (2013. február 10.) Bibliaórájának a jegyzete

Római levél 5,1-5. rész 

A megpróbáltatások között kipróbált hit valódi, értékesebb a tűzzel megtisztított színtiszta aranynál!

Róma 5,1) Most tehát Isten elfogad bennünket a hitünk alapján.
• A hitünk alapján fogad el vagy utasít el, kegyelmez meg, vagy ítél el bennünket Isten. Akkor pedig ez a legfontosabb dolog, amit jól meg kell értenünk. Olvassuk el mit ír az Ige a hitről:
Zsidó 11.1
A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
• Mit gondoltok? Vajon bármi lehet az amiben hiszünk? Amiről meg vagyunk győződve? Isten elfogad bennünket? Csak az a fontos, hogy higgyünk valamiben? 
• Általában abban hiszünk, amit másoktól hallunk, vagy olvasunk. Vagy van egy saját meggyőződésünk a dolgokról. Ezt nevezzük hitnek! Sokan hitték, hogy lapos a Föld. Hogy a Nap a Föld körül forog stb. És erről meg voltak győződve. Ma is vannak dolgok, amikről meg vagyunk győződve, hogy így, vagy úgy vannak, de a valóság közben lehet egészen más is.
• Attól, hogy valamiben nagyon erősen hiszel, az még nem lesz igaz, és ha valamiben nem hiszel, attól még az a dolog igaz lehet. A hited ezen nem fog változtatni. Akkor mi az, amin a hited változtat? Csak a te hozzáállásod az, amin a hited változtat. Ha valamit elhiszel, akkor az hatással lesz az életedre.
• A kérdésem az, hogy Isten mire gondolt, amikor azt mondta, hogy a hitünk alapján fogad el minket? Azt hiszem elég nyilvánvaló, hogy az Ő szavába vetett hitedre gondol. Arra, hogy elhitted-e azt amit mondott, vagy nem.
• Reméled, hogy van örök élet? Reméled, hogy a földi élet végével nincs vége mindennek? Reméled, hogy amikor a fizikai élet véget ér, van folytatás? Ha erről teljesen meg is vagy győződve, akkor igen, ez a hit. Remélsz valamit, amiről meg is vagy győződve. Ha ez így van, akkor ez meglátszik az életeden.
• Ha elhiszed azt, amit Isten mondott és erről meg vagy győződve, akkor a hited által elfogad téged Isten és kegyelemben részesít, ami békességet, biztonságot és nyugalmat ad.
Róma 5,1-2) Ezért Urunk, Jézus Krisztus által békességben élünk vele. Hitünk által Jézus bevitt bennünket Isten kegyelmébe, amelyben élünk, és amit élvezünk. Nagyon örülünk annak, hogy reménységünk szerint részt fogunk venni Isten dicsőségében.
• Ha még nincs békességed, ha még Jézus nem vitt be Isten kegyelmébe, ha még nem örülsz, hogy részed lesz Isten dicsőségében, akkor még nem vagy az Övé! Még nem adtad oda az életed Neki! Ha így van, akkor tedd meg, add át Neki az életed! Engedd meg Neki, hogy megújítsa az életed. Mi az amiben hiszel? 
• Az emberek vágynak az elismerésre, akár bevallják, akár nem. Az elismerést más szóval dicsőségnek mondjuk. A dicsőség ellentéte a szégyen.
• Hallottam egy történetet egy emberről, aki az idegen légióban szolgál és hogy milyen kemény kiképzésen esett át amikor jelentkezett. Ki akarták szűrni azokat, akik nem oda valók. Csak azok váltak igazi harcosokká, akik átmentek ezen a kemény kiképzésen. Ezek a harcosok nagyon sok pénzt keresnek, de mindaddig nem kapják meg, amíg le nem szerelnek. Az övék a pénz már most, de csak akkor jutnak hozzá, ha már véget ért a küldetés. Ezért nem adják fel félúton, és nem szöknek meg, mert akkor mindent elveszítenének. 
• De vajon csak a pénzért csinálják, hiszen bármikor meghalhatnak és akkor a pénz elveszik. Nem hanem a dicsőségért, hogy egy ilyen hadseregnek lehetnek a katonái.
• Mi is katonák vagyunk és harcban állunk. Ha azt gondolod, hogy te nem vagy katona és semmi közöd a háborúhoz, akkor nagyon tévedsz, mert a háború mindenkit elér, akár akarja, akár nem. Csak az nem mindegy, hogy a győztes, vagy a vesztes oldalán állsz.
• Ha már átadtad az életed Istennek és az Ő gyermeke vagy, de ellankadtál és nehéz időszakon mégy át, ha bánat van a szívedben, akkor had bátorítsalak a következő igékkel:
Zsidókhoz írt levél 12,1-4
A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni! Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van! Közben le ne vegyük szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője. Ő elszenvedte a kereszten a halált. De mivel arra az örömre gondolt, ami rá várt, nem törődött a szégyennel, amit a kereszten való kivégzés jelentett. Most pedig elfoglalta a helyét Isten trónjának jobb oldalán. Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnös emberek gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. Isten úgy bánik velünk, mint a fiaival A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal.
• Mert az öröm ellentéte a mennyben nem a szenvedés, hanem a bűn (bánat, szomorúság, szégyen). A szenvedés és a megpróbáltatás jól megvannak az örömmel. A békességes tűrés pedig formálja a jellemet.
• Amikor valakit kitüntetnek és nem kellett neki érte megküzdeni, nem voltak megpróbáltatások, akkor az a kitüntetés nem sokat ér. Attól válik értékessé és attól lesz dicsőséges, minél nagyobb megpróbáltatás, szenvedés és harc során érjük el.

Róma 5,3-5) De nemcsak ennek örülünk, hanem a megpróbáltatásoknak is, amelyeket ki kell állnunk. Miért? Mert tudjuk, hogy ezek türelmes kitartást fejlesztenek ki bennünk. A türelmesség eredménye a kipróbált jellem, abból pedig reménység származik. Ez a reménység pedig soha nem fog csalódást okozni. Hiszen Isten szeretete betöltötte szívünket a Szent Szellem által, aki Isten ajándéka a számunkra.
• Soha sem tudnánk a kitartást kifejleszteni magunkban, ha az életünk könnyű és zavarmentes lenne. Csak abban alakul ki, aki ismeri a szenvedést.
• A hitünk a próbák alatt formálódik és tökéletesedik. Isten pedig értékesnek látja ezt.
1Péter 1,4-7
Most tehát reménységgel várjuk azokat az áldásokat, amiket Isten készített nekünk, a gyermekeinek. Ezeket az áldásokat semmi sem teheti tönkre, soha meg nem fakulnak, sem nem veszítenek az értékükből, mert a Mennyben őrzik őket a számotokra. Mindez a tiétek, akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig Isten megmentő kegyelmét teljesen megtapasztaljátok majd. Ez a teljes megmenekülés már el van készítve, de csak az idők végén válik jól láthatóvá. Ezért nagy öröm tölt el benneteket, annak ellenére, hogy most még egy kis ideig különböző megpróbáltatások szomorúságot okoznak nektek.
Miért van ez így? Mert szükséges, hogy ezek a nehézségek próbára tegyék a hiteteket, vajon valódi-e. Az igazi hit ugyanis értékesebb a színtiszta aranynál. Az aranyat tűzzel tisztítják meg, mégsem marad meg örökké. Hitetek viszont, miután kipróbálták, és valódinak bizonyult, dicséretet, elismerést és dicsőséget szerez nektek, amikor Jézus Krisztus megjelenik.

Béla levele / Béla's letter

English below...

Köszönöm, hogy eljöttetek, hogy a szívetekben hordozzátok és szeretitek Emilit.

Nem temetni, hanem búcsúztatni jöttünk össze, hiszen Emili él! Ne higgyetek annak, aki azt suttogja a fületekbe, hogy Emili meghalt és ő már nincs többé. Igaz, hogy a földi hamvai itt vannak, de az egy hazugság, hogy csak ennyi az élet. Emili él és erről meg vagyok győződve!

Már több mint 18 éve, hogy az életemet letettem az Isten kezébe és ezen, ez a mostani helyzet sem változtatott. Sőt még inkább megerősödött bennem az, amiben eddig hittem. Mert Ő azt ígérte, hogy helyet készít a számunkra és eljön értünk és magához vesz bennünket. Csak átutazók vagyunk ezen a földön, nem ez az igazi otthonunk. Azt mondta legyünk készen és várjunk Rá. A napot és az órát pedig nem tudja senki, csak egyedül az Atya.

A szülők felnevelik a gyermekeiket, aztán egy szép napon útjukra bocsájtják őket. Mi lányos apukák tudjuk, hogy jönni fog egy fiú, akinek majd megtetszik a lányunk és el akarja őt vinni.

Ha pedig a lányunk is ezt akarja, akkor nem igazán tudjuk ezt megakadályozni. Csak reménykedhetünk benne, hogy nem azért szakítja le, hogy utána eldobja, mint egy szál virágot.

A Biblia arról tanít, hogy Jézus a vőlegény és mi vagyunk az Ő menyasszonya.

Emilit a születése után felajánlottuk az Úr Jézusnak. Ha az én életem az Ő kezében van a legjobb helyen, akkor a gyermekem élete is legyen az Ő kezében. Úgysem tudnám megvédeni a rá leselkedő mindenféle veszélyektől. És ez be is bizonyosodott. Tehetetlenül néztük, hogyan emésztette fel a kislányunkat ez a halálos betegség alig egy hónap alatt. Harcoltunk érte, de egyenlőtlen volt a küzdelem.

Amikor közölték velünk, hogy Emili leukémiás, ez az igevers hasított a szívembe:

„Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár” Csak ez járt a fejemben. Vegye el tőlem ezt a keserű poharat. De tovább folytatni a mondatot akkor még nem tudtam. Szerettem volna helyet cserélni Emilivel. Legyek én a beteg és ő az egészséges. Az én életemet odaadtam volna érte. Amikor ezen gondolkodtam és közben a szívem majd meg szakadt, akkor értettem meg valójában, hogy milyen nagy Isten szeretete irántunk. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta oda, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3.16

Sokan vagytok itt akik közel álltok hozzám és nagyon szeretlek benneteket, de egy sincs köztetek, akiért az Emili életét odaadnám. Ez egészen biztos!

Mekkora szeretet képes a saját gyermeke életét odaadni egy bűnös emberért? A Mindenható Isten így szeret minket! Ez engem hódolatra és imádatra kényszerít. Már tudom folytatni azt a mondatot amit Jézus imádkozott halála előtt, hogy „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár, mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.”

Eljött a vőlegény Emiliért és elvitte egy jobb világba, ahol már nincs szenvedés, sem fájdalom, sem éhezés, csak öröm és vigasztalás. Az Úr gondjaira bíztuk és elengedtük őt.

Ezért ez az alkalom számomra kicsit olyan mint egy esküvő. Mint szülőknek el kellett engednünk Emilit és ez nagyon nehéz volt. A hiánya kimondhatatlanul fáj. De tudom, hogy ő már az Úrral van és eljön majd a nap, amikor újra együtt leszünk mindannyian.

Ha majd a végén odajössz hozzám, ne azt mondd nekem, hogy őszinte részvétem, hanem inkább azt mondd, Emili közelebb hozta számodra a mennyek országát és te is hiszed azt, hogy  ő él.




Thank you all for coming, for caring about and loving Emili.

We didn't come here to bury but to say good-bye because Emili is alive! Don't believe the one who is whispering in your ears that Emili is dead and that she is no more. It is true that her ashes are here but that "this is all that life is" is a lie. Emili is alive and I have full assurance of that!

It has been more than 18 years since I put my life in the hands of God and not even this situation has changed that. On the contrary, more than ever what I believe has been confirmed. Because He promised us that He is going to prepare a place for us and He'll come and take us to the place where He is. We are only pilgrims on this earth, this is not our real home. He told us to be ready and wait for Him.  The day and hour of His coming is only known by the Father, no one else.

Parents bring up their children and on one beautiful day they release them to walk their own path. We, daddies with daughters know that one day a boy will come who falls in love with our daughter and he will want to take her away. And if our daughter wants the same there is not much we can do to stop them. We can only hope that this boy will not take her and throw her away like a withered flower. 

The Bible teaches us that Jesus is our bridegroom and we are His bride.  

After Emili was born we dedicated her to the Lord. If the best place for my life is in His hands than let my child's life be there in His hands too. I wouldn't be able to protect her from all kinds of dangers lurking anyways. And this has been proven.  We watched hopelessly as this fatal disease destroyed our little daughter in a little over a month. we fought for her but the fight was unequal.

When they told us that Emili had leukemia this verse cleaved into my heart: "My Father, if it is possible, may this cup be taken from me" That's all I could think about. Take this cup from me Lord. But I couldn't finish the sentence back then. I wanted to switch places with Emili. Let me be sick and her be healthy. I would have given my life for her. As I was thinking about this and my heart was breaking, I was able to fully understad how great the love of God is towards us. "For God so loved the world that He gave His only Son, that whoever believes in Him should not perish but have eternal life." John 3:16 

There are many of you here who are close to me and I love you dearly, but I wouldn't have given Emili's life for any of you. That is for sure!

What great love is able to give his own child's life for a sinful man? This is how the Almighty God loves us! This forces me to worship and adore Him. Now I can continue on with the sentence that Jesus prayed before his death "My Father, if it is possible, may this cup be taken from me. Nevertheless, not as I will, but as you will." 

The groom has come for Emili and has taken her to a better place where there is no more suffering or pain or hunger, only joy and consolation.  We entrusted her in the care of our Lord and let her go.

This is why this occasion is like a wedding for me. As her parents we had to let Emili go and it was extremely difficult. The pain we feel because she is no more here with us is unspeakable. But I know that she is with our Lord now and the day will come when we all be together again.

When at the end you come up to me don't say 'sincere condolences', rather say 'Emili has brought Heaven closer to you and you believe that she is alive.'

videók emiről / videos of emi

az emi búcsúztatóján 3 db. videó vetítettunk le. itt lehet tekinteni ezeket jó minőségben

we showed 3 videos at emi's memorial service. you can view them here in high quailty

#1

http://www.youtube.com/watch?v=Ud-Rj3KaIcQ&feature=youtu.be

#2

http://www.youtube.com/watch?v=m5dZmiMNo3k&feature=youtu.be

#3

http://www.youtube.com/watch?v=7qbw4qgkDyU&feature=youtu.be

Jób 1:21 / Job 1:21

English below...

Sokatok hallotta már ezt a bizonyságot, de mivel a blogra nem tettem még fel, gondoltam itt is megosztom, hogy mindenki tudhassa mi volt az első nagy bizonyság Istentől Emi életével kapcsolatban azután, miután hazavitte őt. 

Január 17-én délután, mikor együtt volt a család, drága Vikor bátyám és felesége Orsi megkérdezték, hogy mi emlékszünk-e arra az igeversre a Bibliából, amit anyu akkor kapott Istentől, mikor kiderült, hogy kisbabája lesz.
Senki nem emlékezett rá... még anyu sem. Az igevers nagyon mély üzenetet hordozott, s szinte hihetetlennek tűnt, hogy tényleg igaz lehet.
Anyát nem hagyta nyugodni a dolog és visszaemlékezett rá, hogy aznap, mikor kiderült, hogy terhes, elkezdett egy naplót írni. Kereste és meg is találta ezt a bizonyos naplót. 2000. augusztus 10. volt benne az első bejegyzés. Ez volt az a nap, mikor anyuci megtudta és bejelentette a csodás hírt, testvérünk fog születni! Mindenki ujjongott és örült. Pont egy keresztény konferencián voltunk Csillebércen. A naplóba leírta anyu milyen nagy öröm és áldás ez a kis élet, mely növekszik benne, s hogy mindenki milyen boldog miatta. És igen, a bejegyzés végén ott volt az a bizonyos igevers is a Bibliából, melyet az Úr adott neki. Azt is leírta, hogy nem érti miért pont ezt a verset adta neki Isten és ezt akkor sokunkkal meg is osztotta, de az idő teltével szinte mindannyian elfeledkeztünk róla. Most viszont Isten egy távoli rokon, kedves barát révén újból előhozta, mert most volt csak rá igazán szükségünk!

Az igevers a következő volt: Jób könyve 1:21 "... az Úr adta az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!"

Isten formálta kicsi Eminket anya méhében és Neki már akkor megvolt a terve vele. Pontosan tudta mennyi időt szán neki ezen a földön. S ezt az igehelyet adta anyunak, hogy majd mikor haza viszi őt bizonyosak lehessünk benne, hogy Isten ennek a helyzetnek is Ura és megnyugodhassunk Isten akaratában! 



Many of you have already heard this testimony but since I haven't posted it on this blog I decided to write it down so everyone would know what was the very first great testimony from God about Emi's life after her passing. 

On the afternoon January 17th when the whole family was together my dear brother, Viktor and his wife Orsi, asked us if we remember the verse from the Bible my Mom got when she first found out that she was going to have a baby. 
No one remembered... not even my Mom. The verse carried a very deep message which seemed almost impossible to be true. 
My Mom could not rest because of this and she remembered that on the day she found out that she was pregnant, she started writing a journal. She searched for this journal and found it. She wrote in it first on August 10th, 2000.  This was the day when she found out and told us the wonderful news that we are going to have another little brother or sister.  Everyone was overwhelmed with joy.  We were at a conference in Csillebérc. In the journal she wrote what a huge blessing and joy this little life was and how happy she was because of it. And yes, at the end of her note there it was, the verse the Lord gave her from the Bible. She also wrote down how she didn't understand why the Lord gave her this particular verse and she shared it with many of us. But as time passed by almost all of us have forgotten about it. But now, God brought it to remembrance again because this was the time we really needed it!
The verse was the following: Job 1:21 ... The Lord gave  and the Lord has taken away; blessed be the name of the Lord!

God formed our little Emi inside our mother's womb and even then God had His plan for her. He knew exactly how much time He was going to give her on this earth. And He gave this verse to my Mom so when the time came  we would have assurance in Him and that He has been Lord over this situation and that we could rest and have peace in His will.

egy hatalmas bizonyság / an amazing testimony

English below..

A következő sorokban egy hatalmas bizonyságot olvashattok, amit az egyik kedves barátnőm osztott meg velem ma. Tegnap este üzenetet kapott Kaliforniából, az ő egyik barátnőjétől, akit mi nem ismerünk és ő sem ismer minket. 

Ez állt benne:

"Néhány hete korán reggel bent voltam a munkahelyemen. Egy keddi nap volt. Fel is jegyeztem a naptáramba, mert egy nagy dolog történt akkor. 

Isten a következőt suttogta nekem a csendes kis irodámban "Hazaviszem őt!"  Felkaptam a fejemet és adrenalinnal telt szemmel kérdeztem Tőle "Daisy-t"? (Ő egy rákos kislány, akiért imádkozik) "Nem" - felelte Isten. A következő kislányra gondoltam: "Aliyah-t?" - "Nem."

Azzal folytatta Isten, hogy egy képet adott elém, egy erős kislányról, aki az örömöt képviselte. Nem ismertem ezt a kislányt. 

"Imádkozz békéért, merészségért, bátorságért" - mondta. "Eljött az ő ideje, bátornak kell lennie. Nem kell, hogy féljen Tőlem." - mondta. 

Egy-két napon át könyörögtem ennek a kislánynak a szellemi felkészüléséért, aki épp elég idős volt ahhoz, hogy megértse mit jelent az, hogy le kell mondania erről a világról annak érdekében, hogy megragadja a következőt. Ez egy küzdelem volt a számára. Egy olyan harc, amelybe valami miatt engem is bevontak, hogy küzdjek vele. 

Aztán egy-két nap múlva, amikor reggel munkába menet belekezdtem az imaharcba, az Úr leállított. "Vége van." - mondta. Békesség. Megelégedés. Otthon volt. 

Olyan kimerültség lett úrrá rajtam, amit már egy ideje nem éreztem. Nem is ismertem ezt a drága szeretett lányt. Azóta kerestem, kutattam a bolgok között, melyeket követek, hogy kiderítsem, ki lehetett ez a gyermek. Ma összállt a kép, amikor megláttam azt, amit a búcsúztatójáról közzétettél és elkezdtem vissza követni a facebook-on az eseményeket, hogy össze tudjam rakni őket.

Január 15-én kedden indította el Isten az imaharcomat érte. 

Nincsenek szavaim rá és le vagyok nyűgözve tőle.  De erről tanubizonyságot teszek. Láttam az örömét és békéjét, nem volt benne félelem és teljesen átadta magát."

Erre a csodára egyedül Isten képes! Emili utolsó szavai, amiket hozzám szólt, az volt, hogy "Úgy félek..." Nem tudtam neki mit mondani, csak annyit, hogy nem kell semmitől féljen, de mélyen a szívemben érztem, ezzel nem vígasztalom. Onnantól kezdve csak azért tudtam imádkozni, hogy Isten jelentse ki neki magát, küldjön melléje angyalokat, nyissa fel a szemeit, hogy láthassa a szellemi világot körülötte, hogy nincs egyedül és hogy vigyáznak rá! Hiszem azt, hogy Isten ezt megtette. Megnyugtatta. Szeretetével átölelte. Ez a bizonyság is erről tanúskodik! Köszönöm!!!

In the next few sentences you will read an amazing testimony that one of my dear friends shared with me today. She received a message last night from one of her friends in California, this is someone who we don't know and who doesn't know us. This is what she wrote...

"A few weeks ago I was at work very early in the morning. It was a Tuesday. I marked it on my work calendar, because it was big. God whispered in my silent little office, "I'm taking her home." My head shot up and with adrenaline wild eyes I asked, "daisy?" God said, "no". I searched for the next little girl in my mind, "Aliyah?" "No" he proceeded to give me images of a strong little girl who represented joy. I did not know this little girl. "Pray for peace, courage, boldness." He said. "It's her time, she needs to be fearless. She need not fear me" he said. I pleaded for a day or two over the spiritual preparation of this little girl who was just old enough to know what it would mean to have to surrender this world in order to grasp the next. It was a battle for her. One that for some reason I was brought to fight with her. Then a day or two later when I started in on my fight on my way to work that morning god stopped me. "It's done" he said. Peace. Contentment. She was home. I was overcome with an exhaustion I hadn't known for some time. I didn't even know the sweet loved girl. I have been looking and searching all the blogs I follow trying to figure out who this child was. Today, I put the pieces together when I saw your post on the funeral and started "Facebook stalking" to put it all together. Tuesday January 15th was the day god started my prayer fight. Wow. I'm so speechless and overwhelmed. But I can testify to this. I saw her joy and peace and she was fearless, and fully surrendered."

Only God is able to do a miracle like this! One of Emili's last words to me were "I'm so afraid". I couldn't say anything else to her other than that she doesn't have to fear anything but deep down in my heart I felt that it didn't comfort her. From that time on the only thing I was able to pray for was that God would reveal Himself to her, that He'd send angels beside her, that He'd open her eyes, that she would see the spiritual world around her and that she wasn't alone but that God was taking care of her. I believe God did this. He gave her peace. He embraced her with His love. This story testifies of this! Thank you!!!

  

búcsúztató videó 2. rész / memorial video part 2

a technikai hibák elhárítottunk és itt a búcsúztató videó 2. részét

we've worked out the technical issues & here is part 2 of the memorial

http://www.youtube.com/watch?v=exUJCa-CLck&feature=youtu.be

búcsúztató videó / memorial video

nagyon köszönjük mind azoknak akik részt vett a tegnapi búcsúztató Eminek. de azoknak akik nem tudtak el jönni egy videót.

nagyon köszönjük a szeretetet és támogatást amit nyútatok a család fele az elmúlt hónapokban.

thank you to all who joined us in celebrating Emi's life yesterday. for those who couldn't make it here is a link to the video of the memorial

thank you so much for all the love and support you've shown to the family in the past couple of months

(1. rész / part 1)

http://www.youtube.com/watch?v=a_0Wszg7fIc&feature=youtu.be

(2. rész / part 2) sajnos valami történt és nincs hang a 2. részben ahogy jó lesz ide föl tesszunk / unfortunately something happened and there is no audio in part 2. when we get it fixed we'll post it here.