Béla levele / Béla's letter

English below...

Köszönöm, hogy eljöttetek, hogy a szívetekben hordozzátok és szeretitek Emilit.

Nem temetni, hanem búcsúztatni jöttünk össze, hiszen Emili él! Ne higgyetek annak, aki azt suttogja a fületekbe, hogy Emili meghalt és ő már nincs többé. Igaz, hogy a földi hamvai itt vannak, de az egy hazugság, hogy csak ennyi az élet. Emili él és erről meg vagyok győződve!

Már több mint 18 éve, hogy az életemet letettem az Isten kezébe és ezen, ez a mostani helyzet sem változtatott. Sőt még inkább megerősödött bennem az, amiben eddig hittem. Mert Ő azt ígérte, hogy helyet készít a számunkra és eljön értünk és magához vesz bennünket. Csak átutazók vagyunk ezen a földön, nem ez az igazi otthonunk. Azt mondta legyünk készen és várjunk Rá. A napot és az órát pedig nem tudja senki, csak egyedül az Atya.

A szülők felnevelik a gyermekeiket, aztán egy szép napon útjukra bocsájtják őket. Mi lányos apukák tudjuk, hogy jönni fog egy fiú, akinek majd megtetszik a lányunk és el akarja őt vinni.

Ha pedig a lányunk is ezt akarja, akkor nem igazán tudjuk ezt megakadályozni. Csak reménykedhetünk benne, hogy nem azért szakítja le, hogy utána eldobja, mint egy szál virágot.

A Biblia arról tanít, hogy Jézus a vőlegény és mi vagyunk az Ő menyasszonya.

Emilit a születése után felajánlottuk az Úr Jézusnak. Ha az én életem az Ő kezében van a legjobb helyen, akkor a gyermekem élete is legyen az Ő kezében. Úgysem tudnám megvédeni a rá leselkedő mindenféle veszélyektől. És ez be is bizonyosodott. Tehetetlenül néztük, hogyan emésztette fel a kislányunkat ez a halálos betegség alig egy hónap alatt. Harcoltunk érte, de egyenlőtlen volt a küzdelem.

Amikor közölték velünk, hogy Emili leukémiás, ez az igevers hasított a szívembe:

„Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár” Csak ez járt a fejemben. Vegye el tőlem ezt a keserű poharat. De tovább folytatni a mondatot akkor még nem tudtam. Szerettem volna helyet cserélni Emilivel. Legyek én a beteg és ő az egészséges. Az én életemet odaadtam volna érte. Amikor ezen gondolkodtam és közben a szívem majd meg szakadt, akkor értettem meg valójában, hogy milyen nagy Isten szeretete irántunk. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta oda, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3.16

Sokan vagytok itt akik közel álltok hozzám és nagyon szeretlek benneteket, de egy sincs köztetek, akiért az Emili életét odaadnám. Ez egészen biztos!

Mekkora szeretet képes a saját gyermeke életét odaadni egy bűnös emberért? A Mindenható Isten így szeret minket! Ez engem hódolatra és imádatra kényszerít. Már tudom folytatni azt a mondatot amit Jézus imádkozott halála előtt, hogy „Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár, mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.”

Eljött a vőlegény Emiliért és elvitte egy jobb világba, ahol már nincs szenvedés, sem fájdalom, sem éhezés, csak öröm és vigasztalás. Az Úr gondjaira bíztuk és elengedtük őt.

Ezért ez az alkalom számomra kicsit olyan mint egy esküvő. Mint szülőknek el kellett engednünk Emilit és ez nagyon nehéz volt. A hiánya kimondhatatlanul fáj. De tudom, hogy ő már az Úrral van és eljön majd a nap, amikor újra együtt leszünk mindannyian.

Ha majd a végén odajössz hozzám, ne azt mondd nekem, hogy őszinte részvétem, hanem inkább azt mondd, Emili közelebb hozta számodra a mennyek országát és te is hiszed azt, hogy  ő él.




Thank you all for coming, for caring about and loving Emili.

We didn't come here to bury but to say good-bye because Emili is alive! Don't believe the one who is whispering in your ears that Emili is dead and that she is no more. It is true that her ashes are here but that "this is all that life is" is a lie. Emili is alive and I have full assurance of that!

It has been more than 18 years since I put my life in the hands of God and not even this situation has changed that. On the contrary, more than ever what I believe has been confirmed. Because He promised us that He is going to prepare a place for us and He'll come and take us to the place where He is. We are only pilgrims on this earth, this is not our real home. He told us to be ready and wait for Him.  The day and hour of His coming is only known by the Father, no one else.

Parents bring up their children and on one beautiful day they release them to walk their own path. We, daddies with daughters know that one day a boy will come who falls in love with our daughter and he will want to take her away. And if our daughter wants the same there is not much we can do to stop them. We can only hope that this boy will not take her and throw her away like a withered flower. 

The Bible teaches us that Jesus is our bridegroom and we are His bride.  

After Emili was born we dedicated her to the Lord. If the best place for my life is in His hands than let my child's life be there in His hands too. I wouldn't be able to protect her from all kinds of dangers lurking anyways. And this has been proven.  We watched hopelessly as this fatal disease destroyed our little daughter in a little over a month. we fought for her but the fight was unequal.

When they told us that Emili had leukemia this verse cleaved into my heart: "My Father, if it is possible, may this cup be taken from me" That's all I could think about. Take this cup from me Lord. But I couldn't finish the sentence back then. I wanted to switch places with Emili. Let me be sick and her be healthy. I would have given my life for her. As I was thinking about this and my heart was breaking, I was able to fully understad how great the love of God is towards us. "For God so loved the world that He gave His only Son, that whoever believes in Him should not perish but have eternal life." John 3:16 

There are many of you here who are close to me and I love you dearly, but I wouldn't have given Emili's life for any of you. That is for sure!

What great love is able to give his own child's life for a sinful man? This is how the Almighty God loves us! This forces me to worship and adore Him. Now I can continue on with the sentence that Jesus prayed before his death "My Father, if it is possible, may this cup be taken from me. Nevertheless, not as I will, but as you will." 

The groom has come for Emili and has taken her to a better place where there is no more suffering or pain or hunger, only joy and consolation.  We entrusted her in the care of our Lord and let her go.

This is why this occasion is like a wedding for me. As her parents we had to let Emili go and it was extremely difficult. The pain we feel because she is no more here with us is unspeakable. But I know that she is with our Lord now and the day will come when we all be together again.

When at the end you come up to me don't say 'sincere condolences', rather say 'Emili has brought Heaven closer to you and you believe that she is alive.'